A háziméh vagy nyugati mézelő méh (Apis mellifera), a köznyelvben gyakran egyszerűen csak méh, méhésznyelven bogár is, a mézet termelő méhfajok egyike. Háziasítása mintegy 6000 évvel ezelőtt kezdődött, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj.
A méhészet ma is sok ember megélhetését biztosítja hazánkban és világszerte. A méhészetben főként mézet, de ezen kívül virágport esetleg propoliszt, méhviaszt, méhpempőt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek a méhészek. Megporzó tevékenysége miatt az egyik legfontosabb haszonállattá vált. Mindezidáig 28 alfaját ismerték el;[1] ezeket méhfajtáknak is nevezik. Az európai fajták az utolsó jégkorszak óta alakultak ki, miután a háziméh újra benépesítette a kontinenst. A fekete európai méh Európa északi területeiről Németországban, Svájcban és Ausztriában is elterjedt. Közép-Európa keleti részén, így a Kárpát-medencében a krajnai fajta a leggyakoribb. Az olasz fajtát az olasz területeken kívül is sok helyen elterjesztették, így Ausztráliába is betelepítették.
Több más méhfajtához hasonlóan a háziméh is államalkotó repülő rovar. Ázsiában a nem más tagjai is élnek, például a keleti mézelő, más néven indiai méh, a varroa atka eredeti gazdaállata.